Nagy dilemmában vagyok. Végre beköszöntött az éves várva várt szabadságom. Ez az első nap, és én csak állok a szoba közepén tanácstalanul. Mert ugye lennének feladataim, melyeket eddig félre toltam azzal a címszóval, hogy majd elvégzem, ha itthon leszek. Aztán nagy örömömre kiegészült a könyvtáram is számos regénnyel, melyeket alig várom, hogy kézbe vehessek. És az írás? Nem most lenne a legalkalmasabb, mikor senki és semmi nem zavar? Ez a kérdés már a szívem felől érkezik. Nehéz döntés. Nem szeretném elsietni, a szabadság minden pillanatát át akarom élni a maga teljességében.
Ezért már csendesen gyöngyözik a borsóleves a tűzhelyen, míg a regényemen dolgozom, a már kész oldalakat böngészem. A biztonság kedvéért az egyik új könyvet is készenlétbe helyezem magam mellé, hisz néhanapján egy író is megpihen. És mivel is kapcsolódhatna ki legjobban, mint mások gondolataival.
Ráadásul süt a nap, ami, majdnem felborította a terveimet. Nehéz úgy főzni, írni, olvasni, ha becsukom a szemem, és átadom magam a nap simogató érintésének. Még mindig nehéz döntés, ám valljuk be, bármikor felvállalnám. Lassan összeáll a sorrend is a fejemben, mindenre lesz elég időm. A telefonnal viszont nem számoltam, egy korábbra hozott találka végképp felborítja a terveimet. És én csak mosolyogva állok a szoba közepén, mert szabadságon vagyok, és mindent egyszerre szeretnék.