Leírás
Már régen befejezték a megbeszélést, de a partnernek se híre, se hamva nem volt. Lori a hatalmas üvegablakhoz sétált. Jó ideig nézelődött, majd ráunva erre odasétált a nagybátyja asztalához, és nekitámaszkodott.
– Késik.
– Előfordul. Láttad te is, mekkora a forgalom – felelte Patrick anélkül, hogy felnézett volna.
– Igen, de én Bronxból érkeztem, míg neki csak a város túlsó oldaláról, Greenwich Village-ből kellene ideérnie időben.
Patrick letette a kezéből a vizsgált papírokat, és Lorihoz fordult.
– Kezdesz olyan lenni, mint a drága nővérem. Már megbeszéltük, hogy mikor megérkezel, te is az utcán parkolod le a söprűdet. Tudom, hogy meleg van, de légy még egy kis türelemmel. Fél óra nem a világ.
Lori bosszúsan nézett az órájára.
– Tudom, hogy az idő relatív, különösen egy fizikus számára, de ha nem érkezik időben, legalább ideszólhatott volna.
– Nyugi, biztosan jönni fog. Ahogy kivettem a szavaiból, fontos neki a mai program.
– Remélem is. Különben mi a bánatért öltöztem ki?
– Azért, mert az ilyen kalandokból fizeted a tandíjadat és a hobbidat.
Lori megvonta a vállát. Visszaült a fotelbe, és hogy elfoglalja magát, belelapozott egy képes újságba. Annyira belemerült az egyik cikkbe, hogy nem is vette észre rögtön, befutott a megbízó. Csak az idegen hangra lett figyelmes. Libabőr futott végig a karján.
Felállt, mert nagyon kíváncsi volt a hang tulajdonosára is. A rövid hajú, harmincas férfi jó szabású Armani öltönyt viselt, mely köztudottan képes kiemelni a férfiak legelőnyösebb oldalát. És rajta veszettül jól állt. Lori és a vendég kölcsönösen végigmustrálták egymást.
Patrick köhintett egyet, kizökkentve őket a nézelődésből. Kezet fogott a megbízóval, bemutatta az unokahúgát.
– Mr. Warmeston, szeretném, ha megismerné a kísérőjét.
Lori is nyújtotta a kezét a férfinak.
– Lori Belleaux vagyok, igazán örülök, hogy végül csak ideért.
Mikor kimondta a szemrehányó szavakat, szívesen elharapta volna a nyelvét, de azok már elhangoztak, és bocsánatkérésre ösztönözték a másikat.
– Elnézésüket kérem a késésért, nyomós okom volt erre.
Mosolygott ugyan, de a homlokát hosszanti redők szabdalták.
Patrick bólintott.
– Még éppen itt érte Miss Belleaux-t. Nem sokon múlt, hogy fuccsba menjen a közös estéjük.
– Azt nagyon sajnáltam volna – nézett a férfi sokkal vidámabban. – Még egyszer köszönöm a türelmüket. Egy tüntetésbe keveredtem, melyet sehogyan sem tudtam kikerülni. Reméltem, hogy megvár – nézett Lori szemébe őszintén. A lány kezét talán egy pillanattal tovább is a magáéban tartotta.
Lori zavartan lépett hátrébb. Hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a benyomásaival. Egészen másra számított. Alexander megjelenésével egy újabb sztereotípia dőlt meg, miszerint egy fizikus csak… nem is akarta végiggondolni.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.