Leírás
Lori megvonta a vállát. Visszaült a fotelbe, és hogy elfoglalja magát, belelapozott egy képes újságba. Annyira belemerült az egyik cikkbe, hogy nem is vette észre rögtön, befutott a megbízó. Csak az idegen hangra lett figyelmes. Libabőr futott végig a karján.
Felállt, mert nagyon kíváncsi volt a hang tulajdonosára is. A rövid hajú, harmincas férfi jó szabású Armani öltönyt viselt, mely köztudottan képes kiemelni a férfiak legelőnyösebb oldalát. És rajta veszettül jól állt. Lori és a vendég kölcsönösen végigmustrálták egymást.
Patrick köhintett egyet, kizökkentve őket a nézelődésből. Kezet fogott a megbízóval, bemutatta az unokahúgát.
– Mr. Warmeston, szeretném, ha megismerné a kísérőjét.
Lori is nyújtotta a kezét a férfinak.
– Lori Belleaux vagyok, igazán örülök, hogy végül csak ideért.
Mikor kimondta a szemrehányó szavakat, szívesen elharapta volna a nyelvét, de azok már elhangoztak, és bocsánatkérésre ösztönözték a másikat.
– Elnézésüket kérem a késésért, nyomós okom volt erre.
Mosolygott ugyan, de a homlokát hosszanti redők szabdalták.
Patrick bólintott.
– Még éppen itt érte Miss Belleaux-t. Nem sokon múlt, hogy fuccsba menjen a közös estéjük.
– Azt nagyon sajnáltam volna – nézett a férfi sokkal vidámabban. – Még egyszer köszönöm a türelmüket. Egy tüntetésbe keveredtem, melyet sehogyan sem tudtam kikerülni. Reméltem, hogy megvár – nézett Lori szemébe őszintén. A lány kezét talán egy pillanattal tovább is a magáéban tartotta.
Lori zavartan lépett hátrébb. Hirtelenjében nem tudott mit kezdeni a benyomásaival. Egészen másra számított. Alexander megjelenésével egy újabb sztereotípia dőlt meg, miszerint egy fizikus csak… nem is akarta végiggondolni.
Értékelések
Még nincsenek értékelések.