Tóth Judittal, az Egy elképzelt könyv bloggerinájával beszélgettem a könyvkiadásról, az írásról, a kezdetekről, és kíváncsi volt a terveimre is.
– Mi terelt az írás útjára? Milyen volt az első műved?
– Gyerekként sok mesét olvastam, és magam is kiagyaltam történeteket, melyeket aztán el is játszottunk. A mesékhez hasonlóan mi is a boldog végkifejletre szavaztunk, jó érzés volt, hogy a szereplők sorsa a kedvünk szerint alakul. Ez az elvárás a mai napig velem tart, bár megértem, ha mások ezt nem így gondolják, és inkább a valósághoz közelítő befejezésre számítanak egy-egy sztorinál. 
Bármilyen szokatlanul hangzik, a matematika sem állt távol tőlem soha, megtanított a precíz, logikus feladatmegoldásra. És hogy a kettő hogyan kapcsolódik össze? A regényeimben arra törekszem, hogy kellő motivációt adjak a hőseimnek, és aprólékosan építsem fel azt a helyzetet, melynek feloldását az olvasóim az utolsó pillanatig nem tudják kitalálni, legfeljebb találgathatják. Másokhoz hasonlóan engem sem csak a „mi”, sokkal inkább a „hogyanok és miértek” foglalkoztatnak
Eleinte arra még nem szántam rá magam, hogy papírra is kerüljenek a történeteim. Amikor aztán egyik napról a másikra megszűnt az addigi világom, a repülés, és a földre kényszerültem, szükségem volt valamilyen kapaszkodóra, mely átlendít a hullámvölgyön. Biztatásra ekkor kezdtem el le is írni ezeket a gondolataimat. Az első regényem szerkesztésénél döbbentem rá, hogy hiába egy jó ötlet, az csak mások számára is fogyasztható formában kerülhet az olvasók elé. Volt és van is mit tanulnom erről. Azóta egyensúlyozom a hőseim kirobbanó érzelmi megnyilvánulásai és a már említett precíz történetvezetés között. Tanulságos, ám egyben izgalmas feladat.
– Vannak olyan szerzők, akik nagy hatással vannak rád? Honnan merítesz inspirációt?
– Nehéz lenne kiragadni egy-egy szerzőt, írót, aki hatással volt rám, hisz az olvasmányaim többsége biztosan formálta a világlátásomat. A régi klasszikusok inkább elgondolkodtattak, ismereteimet bővítették, míg pozitív lelki feltöltődést a kortársak közül például Vavyan Fable írónő sorai hoztak. Amikor az első regénye a kezembe került, még kósza gondolatként sem szerepelt a terveimben, hogy évekkel később nekem is regényeim jelennek meg.
Számomra inspirációt a legkönnyebb találni. Amint hallok valamit, mely valamilyen módon megérint, máris kész az ötlet, melyet valamikor szeretnék megírni. Figyelem azt is, éppen merre tart a világ. Az információ válogatás nélkül ömlik ránk mindenhonnan, győzzünk csak csemegézni belőle. Szeretek ebből a „zajból” olyan témát, témákat kiragadni, ami többeket érdekel, és melyen a szórakozás mellett érdemes valóban elgondolkodni.
– Mi volt a legnagyobb akadály, amellyel íróként valaha szembe kellett nézned? Mennyire volt nehéz elindulnod az írói pályán?
Ahogy én látom, két dolog akadályozott legjobban.
Az egyik a könyvkiadás körül kialakult misztikum, az információhiány, a köd, mely csak lassan oszlott fel előttem. Ha alaposabban beleássa magát az ember, azért mindenre van megoldás, erre is. Minden csak idő kérdése.
Aztán a másik, talán még nagyobb hátráltató tényező, az a saját magamba vetett hitem, önbizalmam volt. Aki erre a pályára lép, készüljön fel jó előre, hogy nem csak támogatókra talál az útján. A kitartásnál a lelki tényezők számítanak a legtöbbet. Képes vagy-e elfogadni az előre mutató véleményeket, és fel tudod-e vértezni magad annyira, hogy helyén kezeld a kritikát is? Bármilyen mű bizonyos fokú elkötelezettséget és érzékenységet feltételez az alkotójáról. Hiába tudja a fej, hogy nehéz mindenkinek megfelelni, a szív nem képes ezt ilyen egyszerűen kezelni. Az első olvasói-kiadói visszajelzések kijelölhetnek egy fényes ösvényt az író előtt, de parkoló pályára is küldhetik attól függően, miként értelmezi ezeket.
 |
| Cornelie C.G. eddig megjelent művei |
– Az Érzelmi vírusveszély volt az első regényed, amely magánkiadásban jelent meg. Miért döntöttél végül a magánkiadás mellett? Milyen pozitív oldalai vannak a magánkiadásnak?
A nagyobb kiadók a legritkább esetben foglalkoznak ismeretlen és valljuk be, képzetlen, ösztönösen író szerzőkkel. A regény típusa, témája sem mindegy a szakosodott kiadók szempontjából. Az elsőkönyves szerző pedig türelmetlen, azonnal szeretné megmutatni a munkáját a nagyvilágnak. Ezt a piaci rést betöltve alakultak sorban a magánkiadók, melyek hozzásegítik a kezdőket is, hogy az olvasói piac ítélje meg a munkájukat.
Az első regényem egy kiadóval közös munka eredménye volt, a trilógia második és harmadik része jelent meg teljesen magánkiadásban. A kiadás összes munkafázisát, a szükséges lépéseket az első regény megjelenése kapcsán megismertem, így mondhatom, bárki, aki szeretné, végig tudja vinni a folyamatot. Itt a „szeretné-n” van a hangsúly.
A magánkiadás szabadság. Ám a szabadság felelősséggel jár. Érdemes szakemberekkel együtt dolgozni. Szerkesztővel, aki rávilágít a sztori gyenge pontjaira, grafikussal, aki igyekszik a szerző lelki beállítottságát és a trendeket is figyelembe venni a borító megalkotásánál, és persze korrektorral, aki árgus szemmel kimazsolázza a kéziratban esetlegesen benne maradt hibákat. A végső döntést, legyen szó akár a borítóról, akár a folyamat bármely részéről, ebben a konstrukcióban azért a szerző hozza meg.
– A Teremtő erő egy romantikában és izgalmakban gazdag regény, hiszen a romantikus szál mellett erős krimi elemek is megjelennek. Mennyire szólnak a regényeid inkább a női olvasóknak, és szerinted mennyire tudod megszólaltatni a férfiakat?
Amikor kitalálok, írok egy történetet, általában elképzelem az olvasóimat, miközben lapozgatják a legújabb kötetemet. Ha őszinte akarok lenni, ők általában nők. Érdeklődők, izgalmat keresők, kikapcsolódni vágyók. Az eddigi visszajelzések alapján azért mondhatom, hogy férfiak is a kezükbe veszik a könyveimet. Ők valószínűleg nem ragadnak le egy-egy lelki kitárulkozásnál, hanem a fő vonalat követve a sztorira kíváncsiak. Ez is teljesen rendjén van, nem vagyunk egyformák.
– Mi a helyzet a rövidebb műfajokkal? Mennyire állnak közel hozzád a versek vagy a novellák?
A fiatalkori próbálkozásokon kívül nem igen mélyedtem el a versírásban. A regény műfaját érzem közel magamhoz, ezt találom megfelelő keretnek ahhoz, amit szeretnék elmondani.
A novella viszont már más kérdés. Érdekes kihívás, hogyan is lehet egy-egy történetet átadni úgy, hogy a terjedelmi korlátok behatárolják a mondanivalót. Ezt a műfajt is nagyon kedvelem. Egyik első novellámat, még a regényeim megjelenése előtt, beválasztották a Dimenziók 3 című válogatásba. A hírlevelemre feliratkozóknak pedig köszönetképp elküldök egy újabbat.
– Milyen további terveid vannak?
Szeretnék az írásra több időd teremteni. Hajlok arra, hogy hátrébb lépjek, és a magánkiadással járó teljes szabadságból ismét feláldozzak valamennyit egy kiadóval közös munka érdekében. A nap nekem is huszonnégy órából áll, és szeretném azt valóban azokkal és úgy eltölteni, aki-ami igazán számít.
ELÉRHETŐSÉGEK
Cornelie C.G. szerzői oldala
Cornelie C.G. Facebook oldala
Bookline
Book24