Szerző: Cornelie C. G. | 2018 júl. 15. | Blog
A minap egy olyan bejegyzés akadt az utamba, melyben a szerző egy kutatást követően arra az eredményre jutott, hogy nyáron háttérbe szorul az olvasás. A jó idő a kirándulások, csavargások, aktív kikapcsolódás ideje, a könyvek meg addig várnak a sorukra, míg beköszönt...
Szerző: Cornelie C. G. | 2018 jún. 7. | Blog
Érdekes felfedezést tettem. Ja, nem most, már igen régen 🙂 Tehát: Nem véletlenül áll írónak az ember és nem a színpadon brillírozik, kapcsolatot keresve a nézőkkel. Azt nem állítom, hogy soha nem érdekelt, hogy közönség előtt, élőszóban adhassam elő a gondolataimat,...
Szerző: Cornelie C. G. | 2017 dec. 24. | Blog
A lány összehúzta magán a kabátját. A finom szövet engedelmesen rásimult a testére, mégis vacogott. Hosszú ideje álldogált már a megállóban, kezében a vonaljegyével, de híre-hamva nem volt még a villamosnak. Az ünnep közeledtével újra feldíszítettek egyet apró...
Szerző: Cornelie C. G. | 2017 aug. 24. | Blog
Hiányzott – hiányzik! Nem is gondoltam, hogy ennyire. Hogy mi? Hát nem az, hogy hajnali négykor a telefonom ébresztőjére riadjak, és egy jól megkomponált tigrisbukfenccel rávessem magam a „hangoskodóra”. Bármilyen kellemes dallamot is játszott éveken át a...
Szerző: Cornelie C. G. | 2017 jún. 23. | Blog
Meleg volt, nagyon meleg. A hőmérő higanyszála nem tartóztatta magát, kúszott egyre magasabbra nem törődve a következményekkel. Fittyet hányt a forróságtól tikkadt emberekre. Elemében volt, feljebb és feljebb tört. A forró beton délibábként tükrözte vissza a házak...
Szerző: Cornelie C. G. | 2017 jún. 12. | Blog
Római vakáció újratöltve. Első regényem, az Érzelmi vírusveszély megálmodásakor határoznom kellett, vajon hol szeretném viszontlátni, terelgetni hőseimet az útjukon. Ha a lelkéből ír az ember, akkor ez könnyű feladat. Igen hamar kiderült, hogy hová, merre vágyódnak a...
